A felnőttkori fizikai aktivitás fenntartása csökkenti a halálozás kockázatát

A felnőttkori fizikai aktivitás 30-40%-kal alacsonyabb kockázattal jár a későbbi életszakaszban bármilyen okból bekövetkező halálozás tekintetében, míg még az egészségügyi ajánlások alatti aktivitási szint növelése is 20-25%-kal alacsonyabb kockázattal jár – derül ki a British Journal of Sports Medicine online folyóiratban közzétett, elérhető adatok metaanalíziséből.

Ezek az eredmények arra a következtetésre vezették a kutatókat, hogy a felnőttkor bármely pontján történő aktívabb életmód meghosszabbíthatja az élettartamot, és hogy soha nem késő elkezdeni.

A kutatók megjegyzik, hogy jelenleg a felnőtteknek heti 150-300 perc mérsékelt, vagy heti 75-150 perc intenzív testmozgásra, vagy a kettő kombinációjára ajánlott törekedniük.

Azonban, bár ezek az ajánlások a legjobb elérhető bizonyítékokon alapulnak, a legtöbben csak egy adott időpontban rögzítették a fizikai aktivitás szintjét, ami elhomályosíthatja az aktivitás változásainak lehetséges hatását a felnőttkor során, teszik hozzá.

Ezzel kapcsolatban a tudósok úgy döntöttek, hogy kiderítik, vajon a fizikai aktivitás különböző mintái, valamint azok kumulatív hatása felnőttkorban összefüggésben állnak-e a halálozás minden okból, valamint a szív- és érrendszeri betegségekből és a rákos megbetegedésekből eredő kockázatának csökkenésével.

Tudományos adatbázisokban kerestek át, és 85, 2024 áprilisáig angol nyelven publikált tanulmányt vettek fel, 357 és 6 572 984 résztvevő közötti mintával.

Ötvenkilenc tanulmány vizsgálta a felnőttkori fizikai aktivitás hosszú távú mintázatait; 16 a különböző szintű fizikai aktivitás átlagos előnyeit vizsgálta; 11 pedig a kumulatív fizikai aktivitás halálozási kockázatra gyakorolt lehetséges hatását.

A tanulmányokban alkalmazott különböző analitikai módszerekkel járó nehézségek leküzdésére a tudósok mindegyikhez külön elemzést végeztek.

Az adatok összesített elemzése azt mutatta, hogy a magasabb szintű fizikai aktivitás összességében az összes figyelembe vett kimenetel alacsonyabb kockázatával járt.

Azok az emberek, akik következetesen aktívak voltak (32 tanulmány), körülbelül 30-40%-kal alacsonyabb kockázattal haltak meg bármilyen okból, míg azoknál, akik az ajánlott szint alatti szintről növelték fizikai aktivitásuk szintjét (21 tanulmány), 20-25%-kal alacsonyabb volt a bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázata.

Pontosabban, azok a résztvevők, akik a fizikai inaktivitásról az aktivitásra váltottak, 22%-kal kisebb valószínűséggel haltak meg bármilyen okból, mint azok, akik inaktívak maradtak, és azoknál, akik növelték a szabadidős fizikai aktivitásukat, 27%-kal alacsonyabb volt a halálozás kockázata.

Másrészt az aktív életmódról az inaktív életmódra való áttérés nem járt együtt semmilyen okból bekövetkező halálozás kockázatának csökkenésével.

Összességében a magas szintű fizikai aktivitás és a csökkent halálozási kockázat közötti összefüggés erősebb volt a szív- és érrendszeri betegségek, mint a rák esetében.

Azokhoz a résztvevőkhöz képest, akik hosszú távon inaktívak maradtak, azok, akik következetesen aktívak voltak (akár összességében, akár csak a szabadidőben), körülbelül 40%-kal, illetve 25%-kal kisebb valószínűséggel haltak meg szív- és érrendszeri betegségekben, illetve rákban.

Azonban az ok-specifikus halálozás és a fizikai aktivitási minták közötti összefüggésre vonatkozó összességében továbbra sem egyértelműek a bizonyítékok, különösen a rákos halálozás esetében.

Az összesített bizonyítékok arra utalnak, hogy azoknál az embereknél, akik következetesen aktívak voltak, vagy aktívvá váltak, alacsonyabb volt a bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázata, különösen a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozás tekintetében, ha elérték az ajánlott heti fizikai aktivitási szintet.

A heti ajánlott maximális mérsékelt vagy intenzív fizikai aktivitás mennyiségének túllépése azonban csak kis mértékben járt együtt a kockázat csökkenésével.

A kutatók megjegyzik, hogy a fizikai aktivitás szintjének fenntartása vagy növelése, még akkor is, ha az az ajánlott szint alatt marad, jelentős egészségügyi előnyökkel járt, ami azt jelzi, hogy bármilyen fizikai aktivitás jobb, mint a semmilyen aktivitás.

Ezenkívül az ajánlott heti mennyiségnek megfelelő átlagos fizikai aktivitás 30-40%-kal alacsonyabb halálozási kockázattal is összefüggésbe hozható. A kutatók azonban hozzáteszik, hogy további vizsgálatokra van szükség ezen eredmények megerősítéséhez.

A kutatók elismerik eredményeik bizonyos korlátait, beleértve azt is, hogy a metaanalízisben szereplő legtöbb tanulmány a fizikai aktivitás szintjének szubjektív értékelésén alapult, ami nem mindig pontos. Ezenkívül csak néhány tanulmány vizsgálta a fizikai aktivitás kumulatív mennyiségét vagy a rákos halálozást.

A kutatók szerint a megállapításoknak mégis fontos közegészségügyi következményei vannak.

„Először is, az eredményeink rávilágítanak a testmozgás fontosságára a felnőttkorban, és azt mutatják, hogy a testmozgás bármikori megkezdése túlélési előnyökkel járhat.”

Hozzáteszik:

„Mivel a folyamatos testmozgás nagyobb egészségügyi előnyökkel jár, mint a múltbeli aktivitás (például amikor valaki már nem aktív), ez rávilágít a fizikai aktivitás időbeli fenntartásának fontosságára.”

A fizikai aktivitás növelését célzó jövőbeli beavatkozásoknak nemcsak az inaktív embereket kell megcélozniuk, hanem azokat is támogatniuk kell, akik már aktívak, hogy segítsenek nekik fenntartani az elért aktivitási szintjüket."